A negyedik nap: A barlangászás

Csütörtökön a fő célpontunk a Pál-völgyi-barlang volt, emellett sor került a vizibomba csatára is, amelyet a gyerekek már nagyon vártak!

Az utolsó előtti napon, nagyon sokak által várt barlangászás hozta lázba a gyerekeket. Utunk a Pál-völgyi-barlanghoz vezetett, hosszú, fegyelmezett kerékpározás után értünk el úticélunkhoz. A barlang bejáratánál várt a két barlangász, akik végigvezettek minket Magyarország második leghosszabb barlangjának egy részén. 

 

A szájhagyomány szerint 1904 júniusában egy, a bányaudvar szélén legelésző birka alatt beszakadt a föld. Az állat kimentésére odasietett a barlangfelügyelő fia, Bagyura János, aki észrevette, hogy az üregnek folytatása van. Amikor a barlangkutató turisták, köztük Jordán Károly és Sholtz Pál Kornél megtekintették az üreget, némi sziklabontás árán sikerült a mai Pál-völgyi-barlang elülső, cseppkövekkel is díszített szakaszába bejutniuk. A lelkes kutatók 1910-ig folytatták munkájukat, és helyenként robbantás segítségével felfedezték a barlang kb. 1 km hosszú szakaszát. A barlangot a kutatások és a barlangrendszer feltérképezése után a Pannónia Turista Egyesület tagjai látták el elsőként lépcsőkkel, korlátokkal, áthidalásokkal. Az így járhatóvá tett szakaszt 1919-től a nagyközönség szakavatott vezetők kíséretében, karbidlámpákfényénél tekinthette meg. A második világháború során óvóhelynek használták a barlangot. Ez sajnos azzal járt, hogy a barlang berendezéseiben és képződményeiben sok kár keletkezett. A háború után némileg helyrehozták a károkat, de komolyabb felújításra csak 1973-ban került sor, mikor az Országos Természetvédelmi Hivatal nagy anyagi áldozatok árán, a barlangkutatók társadalmi munkájának segítségével korszerűsítette a villanyvilágítást és az utakat a barlangban.Eközben a barlang tudományos vizsgálata is szép eredményeket hozott, így például a denevérállomány folyamatos megfigyelése, a lámpák környékén megtelepedett algafajok vizsgálata, a beszivárgó víz mennyiségének és minőségének nyomon követése. A barlangjárat hossza meghaladja a 19 km-t. A két vezetőnk egyike barlangi mentő is egyben, így teljes biztonságban érezhettük magunkat.

 

A barlang hűvösebb előterében, a fontos tudnivalókat ismertették velünk, majd a barlang történelméről, az ott élő állatokról, a megtörtént esetekről, és elővigyázatosságról hallhattunk történeteket. Közben minden Tekergő megkapta a fejlámpával ellátott védőfelszerelést is. A számos vicces történet után, leereszkedtünk a mélybe, és kezdődhetett az izgalmakkal teli barlangászás. Labirintusszerű járatok vezettek egy-egy nagyobb terembe, melyeknek mind volt saját nevük, és történetük is ( Pl.: Kápolna, Könyvtár stb.). Rengeteg szűk járaton csak hason kúszva juthattunk át, és idegenvezetőnk nem csupán végig vitt minket, azt is ellenőrizte, hogy figyelünk-e merre járunk, ugyanis többször visszatértünk oda ahol már jártunk, és ezt csak a szemfülesebb gyerekeknek tűnt fel! Természetesen számos feladatot is kaptak a vállalkozóbb kedvű Tekergők, amelyek ügyességet igényeltek. Ilyen feladat volt, amikor egy meredek falon fel kellett mászni, és plafonhoz közeli mélyedésben, úgy kellett elhelyezkedni, hogy a kézzel-és lábbal, egyszerre hármat kellett tapsolni. Meglepően ügyesen vették ezt az akadályt a gyerekek. Volt még egy viccesebb feladat is, ez a Micimackó lyuk, mely egy terem oldalánál egy szűk nyílás, amin át kell bújni. Számos látnivaló közül, lenyűgöző volt a Sóhajok hídja is. A rengetek szűk helyen való kúszást-mászást nagyon élvezték a gyerekek, de sajnos lassan indulni kellett a főhadiszállásra.

 

A hűs barlangból kiérve a forró napra, elég kellemetlen érzés volt, de a gyerekek, egy-két pihenővel nagyon jól bírták a haza vezető utat! A Hidegkúti SC klubhelységében, kis várakozás után, elfogyaszthattuk kétfogásos meleg ebédünket, amivel újabb erőt gyűjthettünk. A rövid pihenőt követően, meghirdettük a vízibomba csatát, ahol az előre elkészített temérdek vízibombával hajigáltuk egymást! Kijelöltünk egy pályát és két csapatot, és indulhatott a küzdelem! A csatáról a sok fotón kívül, videó is készült. A rengeteg vízzel töltött lufi, egy közel öt perces csatára volt elegendő, ami rengeteg vicces jelenetet tartogatott. Sok egyéb közös játék, és elfoglaltság után, elérkezett az újabb rövid búcsú ideje. Talán az egyik legizgalmasabb nap volt a Tekergők csapatának a számára!

 

Tovább a cikkhez tartozó galériához

Bedő Domonkos
2013-04-16

PARTNEREK